d

AM BUSINESS

IČO: 50222104
DIČ: 2120216626

Biztonságos internethasználat: jobban kell félteni a nagyit az internettől, mint gondolnánk?

Van két korcsoport, akiket fokozottan óvnunk kellene az internettől, mert az nagyobb veszélyeket rejt számukra. Ezek a gyerekek és a szépkorúak. Mi köti őket össze? Legfőképp az, hogy mindkét csoport éppen csak ismerkedik a biztonságos internethasználat fogalmával. Tisztelet a kivételnek, aki ebből a két korosztályból ismeri, hogy mi minden hathat károsan a személyiségére vagy világlátására. Kivételből viszont kevés van. milyen veszély leselkedik a nagyinkra a neten? Mi történik, ha elkapja őt a Facebook gépszíja? A modern kor drámáját három felvonásban taglaljuk.

idős hölgy háttérben Hanula Zsolt cikkével a biztonságos internethasználat témaköréről

I. Egy fiktív nagyi kalandjai a Facebookon​

Az egykori indexen jelent meg Hanula Zsolt írása, aki azt feszegeti, mit nem jelenthet a biztonságos internethasználat az idősek számára. Cikkében azt részletezi, hogyan szippant be egy kitalált nagyit a Facebook. A magát idős hölgynek kiadó újságíró újonnan létrehozott profiljával három nagy szabályt fektet le maga elé. Ezek a következők:

  • minden ismerősjelölést visszaigazol,
  • minden nap belép egy csoportba, amit a Facebook ajánl neki,
  • és naponta szán egy kis időt arra, hogy találomra lájkolja a hírfolyamot.

(Ha elolvasnád a cikket, tedd meg most. Spoiler következik.) A végkifejlet az volt, hogy a fiktív nagyi eljutott a gyűlölködő és alternatív gyógyászatot ösztönző buborékig, ami teljesen beszippanthatta volna. Végül már olyan eseményekre kapott meghívást, amelyek félmillió forintnyi lehúzást jelentettek volna egyetlen hét leforgása alatt. Ezt az utat egy hónap alatt sikerült bejárnia, és három fázisa volt:

1. életbölcsességek és cukiságok

Az első fázis, amikor a Facebook-algoritmus elborít a Coelho- és Szabó Péter-idézetekkel. Ezek a naplementére vagy már a sokadik másolás miatt pixelessé vált háttérre ráírt örökérvényű igazságok. Ezek mellé társulnak a jóhiszemű boldog születésnapok és „oszd meg és nyerj egy zsák pénzt” típusú tartalmak.

2. alternatív gyógyászat és ezotéria

Ebben a szakaszban elburjánzanak az egyes távol-keleti vallásokra hajazó posztok, illetve az ezotéria mindennemű formája. A fantázia végtelen. Itt már van minden, mint a vásárban: csakratisztítás, energiaszint-emelés, pénzenergia, távgyógyítás, tedd a kezed a képernyőre (billentyűzetre?) és társai.

3. politikai gyűlöletkeltés és összeesküvés-elméletek

Minden egyénnek megvan a saját meggyőződése a politikáról, így ezt tiszteletben is tartjuk. Egyes közösségekben azonban vannak, akik szeretik hangosabban hallatni a hangjukat. Emellett az egyre hajmeresztőbb összeesküvés-elméletek is szárnyra kaptak (és ki tudja meddig jutottak). Valószínűleg ma is köröznek a magyar neten.

A helyzet az, hogy Hanula írása egy nagyon kis szeletét próbálja bemutatni az internetnek, és az is kizárólag a Facebookról szól. Semmi másról. Nem esik szó az adathalászokról, (telefonos és/vagy) internetes csalókról, online bankingről, kamu profilokról, sem adatvédelmi beállításokról. Viszont, ha egy olyan személy, aki még nem lépett be az internet ajtaján, minden bizonnyal a Facebookkal kezd, „mert mindenki ott lóg.”

II. Nap mint nap találkozunk vele

Hanula így írja körül a kék óriást: „a Facebook kicsit olyan, mint (…) egy gondolatolvasó robot: mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne.” A Facebook régóta küzd azzal, hogy algoritmusát újra és újra finomhangolja, és az adott igényekhez igazítsa.

Minden, amiben pénz mozog, az többnyire egy dologra koncentrál: a még többre. A közösségi médiában ezt a még többöt az interakció jelenti, azaz, hogy mit lájkolunk, meddig nézzük, mi érdekel. Minél pontosabb képet kap rólunk az anyacég, annál relevánsabb hirdetéseket fog a képünkbe tolni. Abból pedig már jön a pénz, hisz nagyobb eséllyel kattintunk olyanra, amit mi is akarunk. Az információval is így viselkedik az algoritmus. Olyan híreket fogunk hírfolyamunkban látni, amit szívesebben olvasunk.

Van egy dolog, amire az agyunk be van programozva

Ez a megerősítési torzítás. Ismertebb formájában, angolul ez a confirmation bias. A jelenség lényege annyi, hogy amit közelebb érzünk magunkhoz, azt hamarabb és könnyebben elfogadjuk. Ha egy emlékre visszaemlékezünk, úgy fogjuk látni, ahogy azt látni akarjuk. Egy régi párkapcsolatot évekkel később már békésebbnek ítélünk meg, mivel ilyennek akarjuk utólag látni.

Na de ugyanezt megcsináljuk más információval is.  Az esőtáncnak aligha van hatása az időjárási folyamatokra, ha mégis elered az eső, azt bizonygatjuk majd, hogy mi csináltunk esőt. Ha hiszünk valamiben, hamarabb fogjuk azt igaznak, valódinak, működőnek tekinteni, még ha nem is az az objektív igazság.

Az algoritmusok pedig legtöbbször annyit látnak, hogy mi az, amivel az emberek interakcióba lépnek, és mi köti őket össze. Nem véletlen, hogy az elmúlt években ügynökségek dolgoznak azon, hogy kiszűrjék az álhíreket és világvége-közeli téves jajveszékeléseket.

Egy másik jelenség: az echo chamber

Ha kellő mennyiségű posztot lájkolunk össze, felépül rólunk egy profil. Ebből kiderül, hogy mit szeretünk, és mit nem. Innen pedig már csak egy lépés, hogy elinduljon a lavina. Az fog megjelenni a hírfolyamunkban, amit mi is szeretünk. Olyan ismerősi kör, oldalak és csoportok rendeződnek körénk, amit tudatosan és tudattalanul is építünk. Olyanok, amelyek a mi világlátásunkhoz igazodnak, és igazolják, illetve visszhangozzák a mi igazunkat. Ez az echo chamber, vagy magyarabbul: visszhangkamra.

A visszhangkamrák kártékony hatása máig vitatott, és nagyban függ az adott személytől, aki már belekerült. Olyan ez, mint a szenvedéllyel küzdő apa és két fia története. Az egyik absztinens, míg a másik rabja lesz a szenvedélynek, és mindkettő azzal magyarázza, hogy „az apám is a rabja volt.” Van, aki, ha belekerül ebbe a kamrába, még mélyebbre kerül, és van, akire fordítva hat: a tartalom, amellyel nem ért egyet, még inkább megerősíti a saját meggyőződésében. Legegyszerűbb ellenszere a visszhangkamráknak, ha egy adott jelenség másik nézőpontjával is szembesülünk, és a kettő metszetéből vonjuk le magunk számára a tanulságot.

Végül van az időskori magány

A kérdésre, hogy miért állnak be az idősek olyan gondolatok mögé, amelyekben maguk sem hisznek, Hanula így válaszol: „Annyira hiányzik az életükből a közösségi élmény, hogy valaki törődjön velük, hozzájuk szóljon, hogy ha bárki megadja ezt nekik, amögé vakon beállnak.”  Mellé azért társul még egy kis jóhiszeműség is. Nem is kérdéses, az internet előtti időben kevesebb ilyen veszéllyel találkozhattak. Végül pedig össze is áll a recept.

III. Nem olyan ez, mint egy fejfájás, hogy magától elmúlik

Inkább olyan, mint egy hónapokig vagy évekig elhúzódó migrén, amiből saját erőnkből nehezen tudunk kiszakadni. Nem ritkán szükség van egy kisebb lökésre, hogy kimozduljunk a középpontból.

“Az én nagyim nem ilyen, biztos nem dőlne be ilyennek.” De gondoljunk csak azokra az esetekre, amikor körülöttünk annyit hangoztatnak egy állítást, amíg mi is elkezdjük megkérdőjelezni a valónkat. Csak én lennék ekkora helikopter, és mindenki más tudja jól? – visszhangzik a fejünkben. És mi történik, ha valaki eddig a kérdésig se jut el? Ha azt, amit lát, nettó igazságként könyveli el?

Aranyszabály: könnyebb megelőzni, mint megoldani

A legcélszerűbb, ha leülünk és elbeszélgetünk arról, hogy hogyan mennek a dolgok az interneten. Csak pár rövid tipp a teljesség igénye nélkül:

  • lehetünk jóhiszeműek, de legyünk szkeptikusak;
  • csak olyanra kattintsunk, amiben megbízunk;
  • sok olyan tartalom kering, ami igaznak látszik, de nem az;
  • az ingyennek tűnő dolgokért fizetünk valahogy (online legtöbbször az adatainkkal);
  • ismeretlen jóakarók, ha léteznek is, nem a Facebookon keresnek meg (bővebben itt olvashatsz ezekről a pontokról).

Úgy beszéljünk a biztonságos internethasználatról, ahogy mi is szívesen hallanánk róla

Többet érünk el vele, ha szüleinket, nagyszüleinket felkészítjük azokra a dolgokra, amelyekkel nagy eséllyel találkozni fognak, minthogy a veszélyeket harsogjuk. Gondoljunk csak arra, hogy minek örülünk jobban: ha valaki segít valamit jól csinálni, vagy folyamatos elmondja, hogyan ne csináljuk. A közösségi média is csak egy eszköz, és rajtunk múlik, hogy mire használjuk fel. Addig pedig a legjobb, ha tudatosítjuk, illetve segítünk tudatosítani, milyen veszélyek leselkednek ránk, illetve azokat hogyan kerülhetjük el.

ℹ️ Ez az írás a háromrészes cikksorozatunk második része, amelyben az online világ jelenségeit taglaljuk. Sorozatunk első részét a képtlépcsős azonosításról itt, második részét az idősekre online leselkedő veszélyekről itt, harmadik részét a Facebookos átverésekről és csalásokról pedig ezen a linken olvashatod.

Nem vagyunk adatvédelmi és kiberbiztonsági szakemberek, de bízunk abban, hogy éppen a laikus hangnem teszi érthetővé az olvasónak is a mondanivalónkat. Ha adataid védelméről és az internet veszélyeiről tájékozódnál, minden esetben keresd fel a megfelelő szakembert.

Felhasznált források: