Ak máš všetko, nemáš túžbu
Nagyon új élményt sikerült átélnem. Elolvastam egy könyvet egy levegővel. Nem volt közben semmilyen szünet, mert muszáj voltam folytatni az olvasást. Talán azt hiszed, hogy valami bestseller vagy vállalkozóknak szóló könyv volt az. Épp ellenkezőleg. A könyv “csak” az életről és mindennapi dolgokról szólt. Mik a prioritásaink, értékeink és hogyan változnak meg, ha megbetegszünk. Siniša Mihajlovć életrajzát olvastam. Egy korábbi futballistáét és edzőét, akinek egy fontos mondása volt: ha mindened megvan, nincsen vágyad.
Szeretem a sport témájú könyveket, egy barátom szerint pedig akár az ördög életrajzát is elolvasnám. Nem tudom, hogy izaga van-e ebben. Minden esetre, az biztos, hogy érdekel, hogy mások (legyenek sportolók, művészek, politikusok, vállalkozók, stb.) hogyan oldottak fel egyes nehéz helyzeteket. Nade mit jelent az, hogy ha mindened megvan nincsen vágyad? Tudod, miért értékeljük nagyra a self-made maneket? Mert ők a semmiből hoztak létre valamit. Ennek pedig kulturális gyökerei is vannak.
Már a Bibliában is voltak self-made manek
Ha nem vallásos szemmel olvasod a Bibliát, akkor több vállalkozói aspektusa is van. Kérlek, most ezért ne kövezzetek meg! Noé is vállalkozó volt: szembe ment a trendekkel és bárkát épített. Volt egy nagyon kitartó, megrendíthetetlen hite, hogy az irány, amit kapott, helyes. Akkor sem adta fel, amikor mindenki hülyének tartotta, és sikerrel járt, mert túlélte. Új szabályokat hozott, gamechanger volt Mózes a tíz parancsolattal. József, aki egy idegen országban épített karriert (idegen piacra lépés, ugye). De egy óriási vállalkozásként fogható fel a sivatagi vándorlás is. A közös mindben a vágy. Meghaladni azt, ami már volt, elérni valami sokkal többet.
Kicsoda Siniša MihajlovÍć?
Ha nem követed a foci világát, akkor talán most hallasz róla először. Nem is kezdeném el ismertetni a pályafutását, ha akarod, majd utána nézel. Inkább kezdem a végén. Siniša Mihajlović rákbetegsége következtében meghalt. Három évig küzdött a betegséggel, és a kezelések alatt ő motivált a csapatát. Ő volt a csapat leggyengébb tagja, mégis úgy viselkedett, mint a legerősebb. A játékosai tudták, hogy beteg, mégis, a lehető legkisebb hatása volt ennek a felkészülésre. Azt gondolta, nem engedheti meg magának, hogy cserben hagyja a srácait. Be kell tartania az adott szavát. Pedig a történet teljesen másképp kezdődik.
Vissza a Jugoszláviába
Siniša egy szerb és egy horvát házasságából született, saját magát leginkább délszlávnak tartotta. A közösség, ahol felnőtt pedig ma Horvátországhoz tartozik, a szerbek kisebbségben élnek itt. A családjuk szegény volt, ezért ha karácsonyra egy banánt kaptak a testvérével közösen, az már hihetetlenül gazdag ünnepnek számított. Nem olyan élet, amit egy gyerek képzel magának. Ott volt tehát a vágy, hogy kitörjön innen. Amikor pedig egy még gazdagabb karácsonyon focilabda lett az ajándék, megjött vele az esély is. Minden nap gyakorolt, keményen edzett, aztán megkapta az esélyt. A “nagy” csapat pedig elutasÍtotta őt. Mégsem adta fel, hanem egy másik városban, egy másik közegben bizonyított. Ezután jöhetett megint egy új város (most már Belgrád) és világra szóló siker. Amikor pedig mindenki azt gondolta volna, hogy a csúcson van, kitört a délszláv háború.
Szép (?) új világ
A háború különösen durván érintette Siniša családját. Egy gyerekkori barátja (aki egyébként horvát nemzetiségű) a milícia tagja lett. A horvátok célja a szerbek kiűzése lett, elkergették a Mihajlović-családot is, de előtte még gondosan kilőtték minden egyes fotón Siniša szemét. Gyerekkori barátok, ismerősök. Egy olyan emberét, aki akkor épp az egyik sportikon volt a széteső Jugoszláviában. Az út akár itt is végződhetett volna. Siniša is beállhatott volna harcolni. Tönkremehetett volna az élete, depresszióba eshetett volna. Ehelyett más utat választott és Olaszországba igazolt, ahol szinte senkit nem ismert és őt is alig-alig jegyezték. Persze, Rómában semmi nem úgy alakult, ahogyan eltervezte. Küzdelem, vágy a sikerre és szinte mindig és mindenben kapufa.
Vágy és harmónia
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec Később egy lépés hátra, majd több előre. Egy kisebb csapatba igazolt, majd felépítette magát, és jöttek a sikerek is. A kulcs azonban itt is a vágy és a küzdés volt. Mivel egyik csapatban sem ő volt a legtehetségesseb és ezt pontosan tudta ő is. Ennek ellenére bajnoki címeket, kupákat nyert, rekordokat állított fel. Bekerült a szerb válogatottba és az olasz futballközeg ismert játékosa lett. Igaz, ekkor még nem elismert. Sokan ismerték a kérlelhetetlen, kemény és szigorú természetéről, valamint arról, hogy nem futott el a pályán belüli balhék elől. Ezzel pedig csak a saját szurkolói imádták. A 19 másik csapat szurkolóinál pedig finoman szólva sem volt kedvenc. A pályán kívüli sikerek mellé megérkezett a személyes is: családot alapított, és harmonikus életet élt a feleségével és öt gyerekükkel. Minden, amit egy ember vágyhat, igaz? mattis, pulvinar dapibus leo.
Viktorija
A könyvet Siniša lánya, Viktorija írta, egy olyan pillanatban, amikor úgy tűnt, az édesapja meggyógyult. Őszintén beszélt a küzdelemről és arról, hogy mennyire más embert lehetett látni a pályán és otthon. Mennyire fontos volt neki, hogy a gyerekei tanuljanak és meglegyen bennük a vágy (ismét), hogy előrébb jussanak. Ez pedig egy nagyon fontos pont, ha nincs meg Benned a vágy, hogy többre juss, akkor elsüllyedsz. Egy másik posztban, Thomas Mangold gondolatait idézve azt írtam, hogy mi az, ami mágnesként vonz és reggel kiugrasz miatta az ágyadból. Pontosan ez a vágy az, ami miatt nekiállsz éjszaka is tanulni, tovább maradsz az edzésen vagy kipróbálod a sokadik megoldási lehetőséget is.
Minden magától értetődő
Szerencsére a mi gyerekeink nem élnek át háborút. Talán a szegénységnek is mások már a definíciói és a banán sem számít óriási luxuscikknek. Legalábbis, ha vállalkozóként olvasol, akkor talán egyetértesz velem. A körülményeik jók, mégis, sok fiatalból hiányzik a vágy. Nem akarnak jobbak vagy a legjobbak lenni, csak szeretnének túllenni az iskolán. Legyen már vége a napnak és majd lesz valami. Influencerek akarnak lenni, de nem úgy, mint Fuller Bianka, aki mögött hosszú évek tudása és tanulása áll. Sikert akarnak, de teljesítmény nélkül, mert az sokkal könnyebb. Minek tanuljak, ha megvan mindenem? Mi motivál arra, hogy több fáradságot vagy energiát tegyek bele? Vagy miért szenvedjek, ha a másik, gazdagabb, ugyanoda jut a pénzének köszönhetően?
Soha nem elég
Első és legfontosabb, hogy boldog vagyok az életemmel, azzal amit én vagy a családom elért. Mégis, ott van bennem a vágy, ami soha nem enged hátra dőlni. Sok vitám van emiatt a hozzám közelállókkal, mert szerintük nekem soha nem elég. Mindig akarok még egyet, még jobbat, vagy akár kettőt. Igazuk van, de az ok szerintem nem a telhetetlenségemben van. Ha végiggondolod nagyon egyszerű: ami nem nő, az csökken. Ha ugyanannyi kilométer van a lábamban, mint tegnap, akkor ma kevésbé vagyok fitt. Egy nappal öregebb lettem, egy napig ettem, de nem mozogtam. Pontosan így állok a dolgaimhoz én is. Megvan benne a vágy, hogy nagyobbat, többet vagy magasabbat érjek el. Együtt a családommal, a munkatársaimmal és az ügyfeleinkkel.
