Milyen volt az első nap, az első benyomás az AM Businessnél?

Az első napra talán nem is emlékszem. No nem azért, mert annyira érdektelen lett volna, hanem mert nem datálható a pillanat, hogy mától akkor egy csapásra marketingelünk és szöveget írunk. Az első megkeresésekre viszont tisztán emlékszem, Münchenbe tartottunk épp, és az egyik pihenőnél jött egy felkérés. Bearanyozta az egész utunkat, alig akartuk elhinni, hogy valaki velünk akár dolgozni. Először csak apró célokat tűztünk ki, és csodálkoztunk, hogy sorra teljesülnek.

Milyen volt a legemlékezetesebb projekt?

Minden projekt különleges, némelyik azért, mert annyira testhezálló, máskor meg azért, mert magunk se gondoljuk az elején, hogy lehet ebből bármi is. Aztán addig ötletelünk, míg összeáll. Nekem mégis a legemlékezetesebb az volt, amikor egy pályázattal rengeteget dolgoztunk. Végül nem tudtuk beadni, mert a megrendelő nem teljesítette a feltételeket. Csalódás volt, hogy a sok munka kárba veszett, ráadásul a partner sem járt el korrektül az ügyben. Azóta viszont jobban odafigyelünk arra, hogy ilyesmi ne történjen.

Milyen feladatköröket végzel és melyiket szereted a legjobban?

Az elején, amikor Andrissal ketten dolgoztunk, és a konyha volt az iroda, akkor mindent mi csináltunk. Ezt is nagyon szerettem. Aztán, ahogy bővült a csapat, minden a helyére került, mint egy puzzle darabjai. Mindenki a neki leginkább passzoló feladatot kapja, hiszen annak semmi értelme, ha valakinek azt kell csinálnia, amit nem szeret, amit nem tud. Az utóbbi időben én inkább a háttérfeladatokat végzek, ami nem mindig látványos, ám szervezeti szempontból elengedhetetlen. Ugyanakkor, ha éppen gyorsan tüzet kell oltani, azonnal beugrok, és megírok egy posztot, hírlevelet, korrektúrázok. Ilyenkor visszajönnek a régi emlékek, amit nagyon szeretek.

Tíz év múlva hogyan emlékszel majd erre az időszakra?

Mindenképp az fog elsőként eszembe jutni, hogy úgy fejlődtünk, együtt, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Fokozatosan haladtunk előre, nem nagy lépésekben, hanem tartósakban. Meg az is nagyon emlékezetes lesz, hogy egy járványos időszakban tudtunk a leginkább haladni, ami valljuk be, nem mindennapi.

Mi volt a legváratlanabb feladat?

Amikor Andris kitalálta, hogy csináljunk rövid videókat. Arra gondoltam, hogy oké, egy-két témaötlet van, de nincs stúdiónk, se profi felszerelésünk. Aztán ötleteltünk, és rájöttünk, hogy ezek nem is kellenek, a témák meg valahogy mindig megszületnek – igaz, néha az utolsó pillanatban. A videók pedig még ma is készülnek, és soha ilyen népszerűek nem voltak. Azt hiszem, ezzel a váratlan ötlettel Andris igazán nagyot alakított. Én meg belevetettem magam a vágási és operatőri folyamatokba, ha nem is profi szinten.

Hogyan értékelnéd a csapatot?

Amikor jelentkezik hozzánk valaki, nemcsak önéletrajzot kérünk, hanem egy szöveget is, szabadon választott témában. Nagyon szeretem ezeket olvasni, mert sok minden kiderül belőlük. Emlékszem, amikor Lilláét olvastam, arra gondoltam, ez olyan, mintha én írtam volna. Benji pedig egy olyan szöveget adott, amivel beengedett a saját világába, és ez igazán megható volt. Már ekkor, a nulladik pillanatban kiderül, meglesz-e közöttünk a kémia, hogy ki az, aki illeszkedik a csapatba, és ki az, aki nem. A mi helyzetünk azért is különleges, mert a covid és a lezárások alatt formálódtunk csapattá. Úgy, hogy alig találkoztunk személyesen. Mégis olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást. Talán ezért is van az, hogy ha személyesen találkozunk, felszabadultan tudunk egymásnak örülni. Ettől jó a mi csapatunk.