Mi történik, ha Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád és Babits születésnapját ünneplik egy kávéházban? Talán ne ugorjunk ennyire előre. Mindenesetre tudjuk, mi (pontosabban ki) köti össze őket: Csepella Olivér. Csaknekedkislány, Halisten stúdió, Nyugat + zombik. Egy-egy side-project, ami meghatározza Olivér életét. A Csaknekedkislány bármelyik dalszövege többet mond, mint amit méltatásként mondhatnánk. A Halisten stúdió viszont az a hely, ahol Olivér többedmagával három év alatt összerakta a magyar irodalom fejeseinek apokalipszisét, mindezt azok támogatásával, akik bizalmat szavaztak a képregénynek.
Hát akkor mégis mi történne, ha visszajönne Ady a többi nyugatossal és rendet kellene tennie az élők között? Pontosabban az élőhalottak között. Nyugat + zombik. A képregény nagy alapossággal járja körül 20. századi költőinket, és helyezi egy olyan abszurd helyzetbe, ahol mindenki karakterjegye kikerekedik. Például Kosztolányi stressz hatására jambusokban beszél. De rejteget még mást is a könyv. Sorok között kiolvasandó irodalomtörténetet, zombikat, és 250 oldalnyi sárga és fekete színnel operáló karaktereket.
(A kép a Csaknekedkislány oldaláról származik, Fekete Tibor Kristóf fényképezte)
