Vállalkozás a korona idején

Én, mint egyszerű vállalkozó már tényleg nem tudom, mit kellene tennem. Itt a korona, oké, de most mégis mi a teendő? Rengeteg információ ömlik rám, és már abban sem vagyok teljesen biztos, hogy az elején mit is kérdeztem. Számtalan ellentétes véleményt olvasok, és kifejezetten nehéz közöttük kiigazodni.

A korona előtt még egyszerű volt. “Csak” vállalkozni kellett. Kitermelni a nyereséget, boldoggá tenni az alkalmazottakat és az ügyfeleket, és persze megfizetni az adót. Aztán jött a vírus és minden megváltozott. 

Persze, nekem is szimpatikusak azok a kampányok, amik arra ösztönöznek, hogy szolgáltassak ingyen. A kezdeményezést nagyon jónak tartom, sőt, mi is segítünk abban, amiben mi tudunk – kommunikálni. Majd olvasom azt az egyébként teljesen jogos felvetést, hogy ha most nem kérsz érte pénzt, akkor később hogyan fogsz?

Van ingyenebéd?

Hát, így már nem könnyű. Persze most sokkal fontosabb a szolidaritás, mint a bevétel. De miből veszel kiflit a boltban, ha nincs bevétel? Erről valahogy sehol nem beszélnek. Azt gondolom, fontos a szolidaritás, és az, hogy segítsünk egymásnak. Azt gondolom, hogy azok a cégek maradnak talpon, akiknek a partnerei is. Különösen igaz ez ránk, marketingesekre.
Pár hónappal ezelőtt írtunk a fekete hattyú jelenségről. Nem mintha tudtuk volna, hogy ez lesz. Sőt, talán senki sem tudta volna elképzelni még fél évvel ezelőtt sem, hogy így leállhat az egész világ. A mi védekezésünk annyit volt, hogy lemondtunk egy prágai és egy athéni utat. Mondván, hogy jó lesz az majd májusban is.

Mit mondanak a nagyok?

Gál Kristófot olvasva, vitaindítónak szán egy idézetet. Miszerint nem is érdemes vállalkozókat megmenteni. Aki saját erejéből talpon marad, az jól gazdálkodott. Aki pedig állami segítségre szorul, az eleve egy rosszul működő vállalkozást üzemeltetett. Pont mint a tücsök és a hangya meséjében. Természetesen ez a kérdés nagy indulatokat gerjeszt, és talán nem is lehet 100%-kal odaállni egyik álláspont mellé sem. Mondom mindezt úgy, hogy szerencsénkre a mi piacunk nem dőlt be. 

Kovács Lacit és a Follow Marketinget hallgatva sokkal pozitívabb a hangulat. Hirdess, mert most lehet nőni, hiába a korona. Talán így lehet a legegyszerűbben lefordítani. Laciék eredményei impozánsak, mindjárt jobb kedvem lesz. Szerencse, hogy nem csak én vagyok javíthatatlan optimista.

Majd az állam?

Akár magyarországi, akár szlovákiai vállalkozókat hallgatok, mindenki elégedetlen. Mert a kormány csak a sajátjainak segít, meg azoknak, akik jól helyezkednek. Mindkét oldalon ezt hallom. Meg azt is, hogy az intézkedések kevesek. Több kellene, lazább feltételekkel, és vissza nem térítendő alapon. Jó lenne, mondjuk mi nem kapunk így sem. Szerencsénkre nem felelünk meg a feltételeknek. Ilyenkor az elején említett gesztusok már semmit nem érnek. Azt már nem értékeli a nagy többség. Megértem a csalódottságukat, hiszen sokaknál egy élet munkája kerül veszélybe, de most minannyiunknak nehezebb. Mégis, ha eltolod azt a segítséget, hogy a kedvenc kávédat kihozzák, mézet rendelhetsz az otthonodba, tanulhatsz vagy könyvekkel fejlesztheted magadat, akkor talán az állami tőkeinjekciók is csak ideig-óráig boldogítanak.