Olvasni kötelesség

Amikor az iskolában kötelező olvasmányokat kaptam, soha nem éreztem a magaménak. Talán azért, mert kötelező. Nem volt választási lehetőség, olvasni kellett. Ha akartad, ha nem. Ha pedig nem, akkor maradtak a különböző “áthidaló megoldások”. Fura ezt bevallani azon a héten, amikor a miniszterelnök éppen hasonló “áthidaló megoldások” miatt magyarázkodik. Nos, én bevallom, még mielőtt közhivatalom lenne: sok kötelező van, amit nem olvastam el. Mert a rendszer nem arra nevel, hogy olvasni jó vagy olvasni értékes. Arra inkább, hogy olvasni kell. Így aztán generációk nőnek fel, akik már a könyvek gondolatát is utálják, és talán az útjelző táblán és az étlapon kívül soha nem olvasnak semmit.Én sem az iskolának köszönhetem, hogy szeretek olvasni és sokat is olvasok. Mert a kötelezőkön kívül sok mindent olvastam, ami talán egyetlen irodalomtanár szerint sem sorolható az irodalom tárgykörébe. Mégis eljutottam oda, hogy az olvasás a mindennapjaim része lett.Vállalkozóként azt gondolom, másképp kell hozzáálljak. Csak sajnos erre nem készített fel az iskola. Ha nem olvasok, képzem magam folyamatosan, akkor lemaradok. Ilyen egyszerű. Óriási klisé, hogy ha olvasol akkor gazdagabb leszel. Vagy olvass minden nap legalább 10 percet és egy új világ nyílik ki előtted. Ezekkel a mondatokkal nem jutunk közelebb szerintem a megoldáshoz.Nálunk a költségvetés fontos részét képezi a tanulás. Folyamatosan négy nyelven érkeznek hozzánk a különböző inputok, hogy az ügyfeleink számára a legmagasabb minőséget tudjuk adni. Nem felvágásból mondom, azt gondolom, hogy ez egy befektetés. Az olvasásukkal pedig sokkal többet veszünk ki belőle, mint amennyi az adott lapok vagy kurzusok ára.Ma reggel korán felébredtem, a vekker előtt egy órával. A család még aludt, és a terv szerint nekem is kellett volna még. Mégis inkább csendben kilopóztam a nappaliba olvasni. Volt egy órám az ESET és a Niké vezérigazgatójával. Másképp szerintem nem jutnék hozzá ahhoz a képhez, amit ők látnak a világból. Akkor olvasni jó, ugye?