Mit tudhat egy kurd pásztor az üzletről?

Mielőtt bezárnád a cikket azzal, hogy semmit, várj egy kicsit. Ugyanis ez a kurd pászor, Hamdi Ulukaya elért már az életben ezt-azt. Még akkor is, ha nem hallottál róla. Sőt, bevallom az elmúlt hétig én sem hallottam róla. Ugyanakkor nem tudok elmenni a története mellett sem. Főleg most, amikor mindenhonnan a negatív hírek záporoznak ránk. Inkább mutassunk be a fanyalgóknak, és remélem Te is arra jutsz, hogy az élet nem fenékig tejfel, sokkal inkább joghurt. amit a történetből megtanultam: a profit és a cégérték egy mellékhatás. mégpedig annak a mellékhatása, ha boldog és elégedett munkatársakkal dolgozom, akik magukénak érzik a céget, és vissza tudok adni annak a közösségnek, ahonnan jöttem.

Honnan indult?

Törökországban egy kurd családba születni általában nem a felső tízezerbe vezető legrövidebb út. Nem sokat javulnak a kilátásaink, ha foglalkozásunk pásztor. Mégpedig Hamdi Ulukaya családja egy hegyi faluban élt, és félnomád pásztorkodással foglalkozott. Innen még nagyon messze van a milliárdosok élete. A legjobban talán az világítja meg a helyzetet, ha megtudjuk, hogy a családnak szinte semmilyen tulajdona nem volt. Boldogságukat és gazdagságukat az adta, hogy együtt voltak. Ez a momentum pedig, – bármennyire fellengzősen és sziruposan hangzik is – később óriási hatással volt Hamdi életére. Ezek az otthonról hozott értékek repítették a szupergazdagok közé és a TedX előadói (előadását itt meghallgathatod) közé is.

Megszületik az anti-CEO

A szorgalom és a tehetség utat tört magának. Hamdi eljutott az ankarai egyetemre, majd az Egyesült Államokba is. Nem is tért vissza, hiszen a kurdok számára Törökország nem éppen a Kánaán. Vállalkozásba kezdett, majd óriásit bukott vele. Talált egy hirdetést amiben nem kisebb cég, mint a Kraft Foods kínálta eladásra a joghurtüzemét. Meglátogatta a céget,, ahol 55 lógó orrú, a gyártósort szomorúan szétszerelő emberbe botlott. Ők voltak a cég munkásai. A dolog érdekessége, hogy a 85 éves gyárban dolgozott már többük apja és nagyapja is. Minden generáció meg tudta eddig tartani a munkáját, kivéve őket. Ekkor döntötte el az egykori kurd pásztor, hogy segíteni akar ezeken az embereken.

Ötletből valóság

A célkitűzést csak apróságok hátráltatták. Hamdi Ulukyának ugyanis egy vasa nem volt. Szó szerint. Még az ügyvédjének is tartozott, akinek nyélbe kellett volna ütnie az üzletet. A joghurtiparban való jártasságról vagy az üzleti-cégvezetői tapasztalatról pedig már szó sincs. Ha pedig ez nem lenne elég, még mindig ott vannak a körülmények: ha a Kraft Foodnak nem sikerült, miért sikerülne neki? Az amerikai álmokhoz illően ekkor segített be egy kisvállalkozásokat fejlesztő alap, az üzlet pedig megköttetett.

Indulás felfelé!

Az első intézkedésével Ulukaya elrendelte a gyár kicsinosítását, sőt, maga is beállt a munkásai közé festeni. Nem csak a hangulat és a csarnok állapota javult, hanem megismerték egymást és bízni kezdtek egymásban. Az új csarnokhoz új név is kellett, a török pásztor (çoban) szóra alapuló Chobani lett a márkanév. A termék pedig az egészségtudatos vásárlókra és a görög-török joghurtok ízvilágára fókuszált. Azért pedig, hogy mindenkihez eljusson a híre, kamionból kínálták a különböző tömegrendezvényeken az ingyenjoghurtot. Amerikaiaknak, joghurtot. És mégis bevált! Érzékeltetésképpen, 2005-ben, történetünk idején a görög joghurtok mindössze 1%-át adták az amerikai joghurtpiacnak. Ma az 50%-át. A Chobani pedig Ausztráliában és Ázsiában is jelen van.

Neked mi a kifogásod?

Azt gondolom se Te, se én nem indulhatunk rosszabb helyzetből, mint Hamdi Ulukaya. Mégis hajlamosak vagyunk siránkozni. Beszéltem a héten olyan cégvezetővel, aki a koronavírus miatt államcsődöt vát és saját bevallása szerint is depressziós. Holott, – és ezért hoztam a joghurtos példát is – ha nyitunk valami újra, akkor lehetünk sikeresek a legkilátástanabb helyzetből is. Én photoshopolni tanulok és a szlováktudásomat fejlesztem. Emellett készítünk Nektek egy workshopot, hogy ki tudjatok jönni a válságból. És Te? Mi lesz a nagy durranásod 2020-ra?