Miért óriási kihívás a HR?
Ha azt mondom, HR, mindenki azt hiszi, hogy itt problémája csak a nagy cégeknek van. Épp ellenkezőleg, nekünk kicsiknek ez sokszor nagyobb kihívást jelent. Ha azt mondom egy jelöltnek, hogy dolgozz az AM Businessnél, az teljesen másképp hangzik, mint a “dolgozz az IBM-nél” mondat. A helyzet komolysága akkor látszik, amikor szerződésajánlatig jutunk, de előtte még hosszú út vezet. Most nálunk valami nem működik, megmutatom Nektek, mi hogyan csináljunk. Aztán lehet, hogy azonosítod a problémát és jobban csinálod majd, mint mi.
Elvileg értenem kellene hozzá. Tanultam HR-t az egyetemen (még diplomám is van róla!). Az elmúlt négy évben is többször vettünk fel kollégákat, mindig azonos módszerrel. Szóval április-májusban, amikor megszületett bennünk a gondolat, hogy kevesen vagyunk, minden egyszerűnek tűnt. Bár azt gondolom, a HR az a téma, amit a legtöbben alábecsülnek. Azt gondoljuk, hogy könnyű lesz megtalálni az új kollégát, nincs ebben semmi trükk, és akár már a jövő héten kezdhet is. Nos, ilyenkor jön szembe a valóság!
Mik a keretek?
Új kollégát keresünk, pontosabban gyakornokot. A mi világunkban ugyanis az első lépcső az, hogy gyakornokként csatlakozol hozzánk. Ezt követően léphet a kapcsolatunk egy komolyabb szintre. Minden egyes kollégánk így kezdte és ugyanez az út van mögöttük. Hiszünk ebben, és szerintünk az új feladatokat és felelősségeket folyamatosan kell megkapnod. Hiába jönne ide a világ legjobb szakértője, őt még AM-esítenünk kellene. Nem átnevelésről van szó természetesen, hanem arról, hogy megtanuld mi milyen gondolatok mentén szervezzük a munkánkat és a napjainkat. Nos, idén a valóság ahogy már mondtam nem olyan, mint a korábbi években. Most nem tudjuk megtalálni a tökéletes jelöltet. Kapunk önéletrajzokat, de egyik jelentkező sem teljesítette az összes elvárásunkat.
Elvárások
Biztos vagyok benne, hogy ha eddig eljutottál, akkor most azt gondolod, hogy ez a probléma. Túlértékeljük magunkat, azt hisszük nekünk már mindent lehet, és ész nélkül raktuk össze elvárásokat. Ki kell ábrándítsalak. Bár talán a HR nem a legerősebb oldalunk, ekkora hibát nem követtünk el. A helyzet ennél sokkal komplikáltabb. Három dolgot kérünk: legyél tanuló, küldj egy önéletrajzot és egy próbaszöveget. Ez olyan sok lenne? Úgy tűnik, hogy igen, mert eddig még nem kaptunk olyan anyagot, amiben mindhárom paraméter teljesült volna.
Miért akarunk diákkal dolgozni?
Azt gondolom, hogy a marketing egyik legfontosabb feladata, hogy friss és időszerű legyen. Nem szeretnék az az idős bácsi lenni, aki a múltbéli sikereiből vezeti a cégét, pedig még csak 35 éves. Ehhez pedig friss impulzusok kellenek, olyan fiatalok, akik a legújabb trendeket hozzák. Emellett én, mint Y-generációs teljesen másképpen gondolkozom, mint egy Z- vagy alfa generációhoz tartozó kollégám. Ez pedig gazdagít minket. Több szempont, több vélemény, jobb végeredmény. Emellett van a már említett hitrendszerünk, hogy kezdd el nálunk gyakornokként. Valószínűleg, ha Te most főállást keresel (és nem iskola mellett akarod magadat vagy az önéletrajzodat fejleszteni), akkor nincs még akár fél éved sem, hogy nálunk tanulj. A csomag tehát így áll össze. Ebben hiszünk, ezért ragaszkodunk ehhez a módszerhez.
Az önéletrajz
Nem is annak tartalma az érdekes, hiszen ilyenkor mindenki egy picit szebb és jobb, hanem az apróságok miatt Bár nem vagyok HR-szakértő, a fontos apróságokra mégis megtanítottak. Elsőnek a képet nézem mindig, ahogyan mindenki más is. Fontos, hogy a kép ne a nyaraláson készüljön, és előnyös legyen Rólad. Elvégre épp egy marketingügynökségnél próbálod eladni magad! Fontos még az önéletrajzod elrendezése és az, hogy mit tartottál benne fontosnak. Mutatsz-e plusz kreatív dolgokat (pl. Zenélsz, imádsz kézműveskedni, stb.). Ez nálunk fontos, másnak, ahol mondjuk a monotóniatűrés számít, lehet, hogy inkább hátrány. Itt pedig jön a másik kérdés: benne maradt-e az önéletrajzodban, hogy mondjuk hová küldted előttünk. Nem ego, csak tisztelet. Ha Kata vagy, ígérem nem szólitunk majd Kittinek.
Próbaszöveg
Arról írsz, amiről akarsz, olyan műfajban, amiben akarsz és annyit, amennyit akarsz. Minden Rajtad múlik. Egyrészt szeretnénk tudni, hogy megúszni akarod-e a feladatot, elvégezni akarod-e a feladatot vagy ki akarsz belőle hozni mindent, amit lehet. Ugye, a távirat is lehetne a forma, tehát teljesíthetnéd ezzel is amit kértünk. Számunkra emellett az is fontos, hogy hogyan fogalmazol, milyen a helyesírásod. Persze, ha egy vessző hiányzik, az még nem nagy baj, de ha minden szöveget ellenőrizni kell majd utánad, akkor lehet, hogy nem a legfelső polcra kerülsz a jelöltek között. Nincs arra idő és nem is tartanánk fairnek, hogy több jelöltet is próbanapra hívjunk, így inkább már a bejáratnál derüljön ki, hogy egymást keressük-e.
Mégis túl sokat képzelünk magunkról?
Talán ezeket olvasva mégis azt gondolod, hogy nagyon el vagyunk telve magunkkal. Holott ne ez a helyzet. Egész egyszerűen “csak” felelősséggel tartozunk egymásért. Mi itt csapaton belül. Hogy ha kapsz egy készre jelentett munkafázist, akkor azzal tovább kell dolgoznod, nem pedig elölről. Emellett az ügyfeleink felé, hogy a számukra készülő anyagok olyan minőséget képviselnek, amilyet ők elvárnak és megszoktak. Ha az ügyfelünk vagy, talán megérted és elfogadod az érvelésemet. Ha (még) nem vagy az ügyfelünk, gondold át! Olyan céggel dolgoztatnál szívesen, aki magas sztenderdeket állít maga elé (tehát a Te anyagaidban is ezt képviseli) vagy olyannal, aki még a saját szabályait sem tartja be (tehát a Tiéidét sem fogja)?
Hol csúszunk félre?
Mondhatjuk, hogy a világ gyorsabb lett és az emberek nem koncentrálnak annyira. Ezért nem kaptuk hibátlan anyagot. Mondhatjuk, hogy romlik az emberek szövegértése. Kereshetünk ezer másik indokot. Lehet, hogy nem vonzó a cégünk. Vagy az összes lehetséges faktornak van egy kicsi szerepe az egészben. A HR ugyanis összetett dolog, talán egy kulcs nem nyitja a lakatot. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ha nem találunk tökéletes kollégát, akkor nagy a probléma. És nem csak nálunk. Ha itt szeretnél dolgozni, nincs nehéz dolgod. Onboarding programunk van, nem kérünk tapasztalatot és flexibilis időkeretben dolgozhatsz. Szóval talán nem vagyunk olyan szigorúak. Más cégeknél talán még komolyabbak a problémák. Hogyan töltik be az üres poziciókat a mezőgazdaságban, a fizikai munkát kínáló cégeknél vagy gyárakban?
Jobbra húzol?
A fent említett cégek biztosan nem vonzóak. Ez pedig rendszerszintű probléma. A társadalmunknak ugyanis mindenkire szüksége van. Nem elég, ha sok ügyvéd, tanár és IT-s kergeti egymást körbe-körbe. Ha nincs pék, akkor a Te asztalodra sem kerül majd friss kenyét. A HR szerintem ezzel is foglalkozik, szinte már marketing: vonzóvá kell tennie a munkát. Noha dolgozni talán senki sem szeret. Nos, hogyan tovább? Nem tudom. Talán újra kell gondolnunk mindent, de biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk oldani. Az ideális jelöltnek viszont rengeteg lehetősége van. Miért mi vagyunk a legvonzóbbak? Ez a 10.000 eurós kérdés!
