AM Business logo.
d

AM BUSINESS

IČO: 50222104
DIČ: 2120216626
kontrollálni mindent všetko pod kontrolou control everything

Kontrollálni mindent? Ugyan, minek?

Amikor vállalkozni kezdünk, teljesen természetes, hogy mindent egyedül kell megoldanunk. Valahol talán a szónak is ilyenkor inkább az a jelentése, hogy az ember arra vállalkozik, hogy mindenért saját maga legyen a felelős. Muszáj vagy ebben az időszakban kontrollálni mindent, hiszen enélkül szétesnek a folyamatok és azt veszed észre, hogy nincs már vállalkozásod, amit irányíthatnál. Később, amikor a céged növekszik, több kollégád lesz, már nem viselkedhetsz így. Hogyan létezhet egészséges különbség a két lehetőség között, és hogyan tanulsz meg “csak” elengedni dolgokat? 

Mindenki ismer legalább egy vicces történetet az irányításmániás főnökről. Ő az, aki mindenhol kihangsúlyozza, hogy ő főnök (véletlenül sem vezető). Vagy az összes kimenő e-mailhez hozzáír egy-egy mondatot, csakhogy látható legyen, dolgozik és mindenen rajta tartja a szemét. Természetesen, ez igaz is, viszont sokkal inkább mikromenedzseli a folyamatokat és talán elveszíti a vezetői fókuszt. Vagyis rengeteg folyamatban vesz részt, sokak munkájához ad hozzá (pozitív vagy negatív eredménnyel), viszont a saját feladatai éppen emiatt szorulnak háttérbe. Ha pedig ő a cégvezető, akkor akár az egész cég is megbénulhat emiatt. 

Szerephalmozás

Vissza az elejére! Az alapítás minden cég életében a legnehezebb időszak. Nem arról van szó, hogy később ne jöhetnének váratlan események, amelyek sok kihívást tartogatnak. Sokkal inkább arról, hogy a semmiből létrehozni valamit óriási kihívás. Ebben az időszakban egyszerre vagy cégvezető, komplett értékesítési osztály vagy pénzügyi szakértő. Ezen kívül pedig szó szerint minden más is egy személyben. Ilyenkor természetesen fontos kontrollálni mindent, nem pedig csak egy-egy területre fókuszálni. Nem azért csinálod persze, mert szórakoztat, vagy mert így akarnál élni. Egyszerűen nincs más választásod. Nem szeretnél éjszaka dolgozni, ez evidens. Mi történik azonban, ha már nem vagy egyedül, de nem változtatsz a hozzáállásodon? Hát, nem lesz jó vége.  

kontrollálni mindent všetko pod kontrolou control everything

A Főnökúr Kft. és a Főnökasszony Kft.

Ha ugyanazzal a szemlélettel folytatod, akkor az eredmény is ugyanaz lesz. Hallottad már párszor, igaz? Nos, még egy kis csapatot sem tudsz ugyanúgy vezetni, mintha mindenért csak Te lennél felelős. Azért merek erről prédikálni, mert a mi vállalkozásunk is nagyon piciben kezdte, most pedig egyes projekteken akár 5-6 fő is dolgozik. De egyszerűen nem tehetem meg velük (sem az ügyféllel, sem magammal), hogy egyszerre akarok PPC marketinges, grafikus, fordító, értékesítő, asszisztens és cégvezető lenni. Ugyanis ilyen környezetben senki nem akar dolgozni, hiszen mindenkire a saját igazamat erőltetem csak rá. Vagy mindenki megszökik a cégtől – nem tévedés, nem felmondanak, megszöknek. Vagy eljutunk oda, hogy én dolgozom a legtöbbet mindannyiunk közül. Ezzel pedig nem vállalkozást építek, hanem létrehoztam a saját magam számára egy szörnyű, megterhelő (és lehet, hogy nem jövedelmező) állást.  

Kontrollálni mindent, mert én jobban tudom!

Biztos vagyok abban, hogy én vagyok a legokosabb ember (talán az egész bolygón nem, de a cégnél biztosan). Tudom, hogyan kell dolgoznunk és melyek a leghatékonyabb folyamatok. Hallottad már ezeket a mondatokat, ugye? Sokan azt gondolják, a cégvezetőnek vagy tulajdonosnak mindig igaza van. Ráadásul sok cég ezen elv mentén is működik. Náluk az a cégkultúra, hogy a “nagy” vezetőnek kell mindenről döntenie, a többiek pedig csak egyetérthetnek. Vajon ez egy egészséges működés? El tudod magadat képzelni egy ilyen környezetben? Vagy inkább szívesebben lennél önjáró, hoznál döntést és vállalnád a vezetődtől eltérő véleményedet is. Szerintem az utóbbi mindenképpen hatékonyabb, mind az egyének, mind pedig a szervezet szempontjából. Engedni, hogy a kollégáid szabadon dolgozzanak, viszont egy óriási döntés. 

Átmenet nem létezik

A rossz hír, hogy a döntésben csak igen és nem van. Nem lehet kicsit szabadságot adni, vagy nagyon korlátozni. Ha engeded, hogy a csapattagok szabadon hozzanak döntéseket, akkor azt nem korlátozhatod csak az ebédjükre. Ugyanakkor Neked, mint vezetőnek is változnod és fejlődnöd kell. El kell hinned, hogy az a munka, amit ők elvégeznek, magas minőségű. Olyan, amit nyugodtan átadhatsz egy ügyfélnek, vagy amire felépítheted a következő részfolyamatot. Persze, nem azt mondom, hogy menj el két hónap szabadságra és hagyd a kollégáidat dolgozni. Sokkal inkább azt, hogy engedd őket projekteket vezetni, delegálni, tervezni. Hadd legyenek ők a felelősek egy-egy munkáért és azért is, hogyan készítik el. Legyen szabadságuk abban, hogy milyen metódus alapján kezdenek hozzá. Nálunk, szinte soha nem születik meg két kolléga fejében azonos elgondolás egy-egy ügyfélanyag kapcsán. Szerencsére viszont ez sosem ego-meccs, sokkal inkább kreatív együttgondolkodás. Sokszor pedig én, mint cégvezető vagyok az, aki el kell, hogy fogadja, hogy nem az ügyfél számára legjobb ötletet hozta. 

1+1=3

Tuti, hogy ezt is láttad már milliószor, de ebben a helyzetben is igaz. Ha a célom kontrollálni mindent, akkor nagyon sok apró részletre nem jut elég figyelmem. A feladatom, hogy új lehetőségeket teremtsek a cégnek és a kollégáimnak is. Ez a kettő viszont nem feltétlen ugyanaz. Lehet, hogy egy új munka a cég számára óriási előrelépés, egyes csapattagoknak viszont “csak” egy újabb feladat. Mindenkinek saját céljai vannak, fejlődni akar és új kihívásokat. Ezért, ha megkapja a nyolcadik ugyanolyan projektet, könnyen érezheti magán a kiégés jeleit. A cégnek is vannak céljai, de ezeket nem tudjuk elérni, ha az egyes egyéni célok felé nem haladunk. Mindannyiunknak megvan a szerepe a szervezetben, de nagyon fontos, hogy közülünk mindenki be is tudja ezt tölteni. Persze, vezetőként is tudom, kik az ügyfeleink, milyen projektek vannak folyamatban és akár posztokat is olvasok. Nem én döntöm viszont el, hogy egy mondatba milyen emoji kell, vagy milyen kulcsszavak mentén születik egy-egy cikk. Mindezt azért, mert megbízhatok a kollégáimban. 

A cégem legnagyobb ellensége...

A mondatot biztosan nem szeretnéd úgy befejezni, hogy Te magad vagy. Pedig sok cég esetében a vezető komoly visszafogó erő, másoknál egyenesen fejlődési korlát. Az okosok szerint egyetlen cég sem lehet magasabb szinten, mint ahol a vezetője személyesen tart. Ha az ellenőrzés felől vizsgáljuk, kontrollálni mindent akarhatok, de bizonyos méret fölött már fizikailag nem vagyok rá képes. Vagyis, ha nem osztozom a felelősségemben, akkor a saját jövőnket éljük fel. A cégemet ahelyett, hogy tudatosan építeném, tudattalanul építem le. Nyilván nem szeretnék éjszaka dolgozni, de ha mindent én akarok csinálni, akkor nem jut időm alvásra. Ezt pedig csak egy határig lehet bírni, utána a lavina elindul, megállítani vagy visszakapaszkodni pedig sokkal nehezebb.  

Fejlődjünk - együtt

Hogyan tovább? Mától nem csinálok semmit, mert teret engedek a csapatomnak? Természetesen nem így megy. Bíznom kell a kollégáimban, hiszen én választottam őket. Azért őket, mert ők voltak a legjobb jelöltek. Akkor bíztam benne, hogy értéket tudnak adni a csapatnak, majd idővel már nem hiszek ebben? Végül a saját döntésemet kérdőjelezem meg, vagy csak nem merem elhinni, hogy tényleg számíthatok rájuk? Akárhogy is, a választ csak magamban találhatom meg. Talán nem úgy oldják meg a feladatokat, ahogyan én tenném. Az újdonság viszont nem feltétlenül jelent valami rosszat is.