Irány külföld – de miért?
A középkorban ez mindennapos volt. A céhekben (amik szakmai szövetségek voltak) nagyon is támogatták az európai tanulmányokat. Az volt a jelszó, hogy irány külföld, tanulj és utána gyerek haza dolgozni. Ebben az időben a mi vidékünk még nagyon másképp nézett ki, mint most és nem voltak olyan lehetőségek, mint mondjuk a német királyságokban. Tehát ha egy tehetséges fiatal többet akart vagy jobbat, akkor utaznia kellett. Ez idő tájt a fejlett és kevésbé fejlett országok között sokkal élesebb különbségek voltak, mint most. Adódik a kérdés: ha a tanulás miatt külföldre utazom, többet kapok?
Létezik egy olyan jelenség, ami szerint külföldön minden jobb. Ha választhatsz hazai vagy külföldi terméket, akkor az utóbbit teszed a kosaradba, mert “az biztos jobb”. Általánosságban azt hisszük, hogy ha külföldre (különösen nyugati irányba) indulunk, akkor egy csapásra minden szebb és jobb lesz. Egész egyszerűen azért, mert ott mások a lehetőségek, ott lehet mindazt, amit itt nem. Nos, talán sokkoló lesz, amit mondok: ez közel sem igaz. Vagyis nem pontosan így van. Attól, hogy valami külföldi még lehet gyenge minőségű vagy akár egyenesen szemét is. Ugyanis a származási helye még nem teszi magas minőségűvé a terméket vagy a szolgáltatást. Sokszor az országokhoz minőségi képeket társítunk. Egy német ipari termék biztosan jó. Ha valamire az van írva, hogy Made in China, akkor már nem is vagyok olyan lelkes, hogy megvegyem. Közben ezek csak címkék, valójában nem jelentenek semmit. Igaz, hogy a születési helyed és körülményeid befolyásolnak, de szerencsére nálunk nincsen merev kasztrendszer, ami meggátolná, hogy sokkal nagyobb (vagy éppen kisebb) légy, mint a születési pozíciód.
Buszsofőr vagyok Londonban
Az osztálytalálkozókon a mi generációnkban mindenhol előkerülnek azok a régi osztálytársak, akik valamikor az érettségi után úgy döntöttek, hogy irány külföld. Hallhatunk mesés fizetésekről és lehetőségekről, mégis, nagyjából ugyanazt a pályát futják, amit itthon is tudnának. Igen, ez is egy sokkoló vélemény, tudom. Amikor valaki elmegy mosogatni Londonba, azt tehetné Pozsonyban vagy Budapesten is. Semmi bajom a mosogatással, mint munkával, félre ne érts, csak szeretném megmutatni a dolog fonákját is. A képzeletbeli osztálytárs mosogatással keres innen nézve óriási pénzt, ez rendben van. De arról ritkábban esik szó, hogy a megélhetésre is sokkal többet költ. Ugyanis az albérlet nem olcsó, a megélhetés sem feltétlenül olyan költségeket emészt fel, mint itthon és akkor még a szórakozásról nem beszéltünk. Vagyis, a matek kis túlzással egyenlőre jön ki. Igaz, a költségeket és a bevételeket is szorozni kell az itthonihoz képest.
Ha maradok, lemaradok?
Én nem hiszek abban, hogy itthon maradva ne tudnál nagyot alkotni. Persze, lehet, hogy agykutatóként mások a lehetőségek New Yorkban, mint Poprádon vagy Békéscsabán, ezt elfogadom. De a legtöbb szakmában meg tudod teremteni magadnak a boldogulásodat, mert körülmények mindenhol vannak. Itthon is vannak kiváló tehetségek, vannak lehetőségeink és természetesen korlátaink is. Aminek viszont óriási szerepe van, az a hozzáállás és a gondolkodásmód. Ha nem akarunk nagyon messzire menni, érdemes megnézni, hogyan gondolkoznak az osztrákok vagy a csehek. Ha azt mondom, hogy irány külföld és képezni szeretném magamat, leginkább német nyelvű anyagok felé fordulok. Szeretem az ilyen kurzusokat, mert az adott helyzeteknek teljesen más aspektusaival találkozom, mint itthon. Ezek pedig váratlan előnyöket hozhatnak. Például legutóbb: ne csak a feladataidat tervezd meg, hanem a hozzájuk szükséges időt is. Ezt Thomas Mangold kurzusán hallottam. Magyarországon vagy Szlovákiában még nem mondta nekem senki!
Irány külföld, de ott sem olyan egyszerű
Egy mítoszt mindenképp le kell romboljak: nem Rád (vagy éppen rám) várnak Izlandon, Amerikában vagy Japánban ebben a percben. A költözéssel új nyelvvel és kultúrával kell megismerkedned. Mondom ezt tapasztalatból, hiszen néhány évvel ezelőtt nekem is “meg kellett tanulnom” a Csallóköz viszonyait jópár év Magyarország után. Nem voltak nyelvi akadályaim, igaz, gyakran tudtak nekem olyan szavakat mondani, amiket hallva csak néztem. Nem ismert senki és nem voltak olyan kapcsolataim, ami bármilyen vállalkozói sikerhez közelebb vihetett volna. Ha mindezt angolul vagy németül kellett volna megoldanom, talán, nem is sikerült volna. Vagy a mai napig asszisztens volnék egy nagy ügynökségnél.
A BBC két kamerával
Imádom Frei Tamás gondolatát, amiben arról beszélt, hogy a ‘90-es években két kamerával akarta azt a minőséget produkálni, amit a BBC közel ötvenfős stábbal. Kicsit többet kellett mindenkinek dolgozni, kicsit kreatívabbnak kellett lenni, de valami nagyon hasonlót tudtak létrehozni. Ha a tanulmányokat vizsgáljuk, akkor az egyetemi irány külföld volt Frei esetében is, de a magyar televízióban alkotott nagyot. Pont, mint a középkori céhlegények. A sztenderdek nem az akkori magyar átlaghoz igazodtak, hanem épp azt akarták meghaladni! Ezt pedig Te is megteheted a saját piacodon. Hallottál már az Anyukám mondta étteremről? Könnyen lehet, hogy igen. Azt is tudod, hol van? Encsen, amiről talán még egy szót sem hallottál. Mégis, Kelet-Magyarországon is lehetett nagyon magas minőségű, jó hírnévre szert tevő éttermet alapítani. Akkor miért ne volna lehetséges Neked is?
A bolondok álmai
A cégépítők, vállalkozók sokszor furának tűnnek. Ha azt mondom, hogy a mi esetünkben is irány külföld, akkor sok kétkedő ismerősnek felcsillan a szeme, “no, neki sem sikerült”. Igaz, én egy picit másképp gondolom – ezt is. Olyan ügynökséget szeretnék építeni, ami akár működhetne New Yorkban is. Ha ezt elmondom, rögtön hülyének néznek. Szlovákiában vagy Magyarországon ilyesmi nem lehetséges. Egyébként is miért gondolom, hogy megvan bennem minden, hogy ezt a célt elérjem? Szerintük nem tudom megváltoztatni az országot, a világot vagy az embereket magam körül. A jó hír, hogy nem is akarok semmi ilyesmit. Csak magasabb sztenderdeket szeretnék az ügynökségben, és hajlandó vagyok ezért többet is dolgozni. Ha kell, magammal is szigorú vagyok. Azt szeretném, ha kivételesen jó folyamataink lennének, motivált kollégáink és fantasztikus ügyfeleink. Elképzelhetetlennek hangzik?
Azt mondják a bölcsek...
…hogy az életben a legtöbbet nem az számít, hogy mi történik Veled, hanem az, hogyan reagálsz a történésekre. Ugyanannak a helyzetnek lehet több nézőpontja és megoldása is, Te döntesz melyiket választod. Persze, az alapállásomon nagyon nehéz változtatni, és irtózatosan sok munkába kerül. Vannak jobb és rosszabb napjaink persze, nem megy ez sem mindig egyformán. A fejünkben – ahol a nagy dolgok történnek – viszont egy másik világ van. Ha el tudom képzelni, meg is tudom valósítani. Klisének hangzik, egész addig, amíg nem jut eszedbe valaki, aki már véghez vitt valami hasonlót. Mondjuk Filippo Brunelleschi, aki megtervezte a megépíthetetlennek hitt firenzei dómot. Nekem szerencsére nem kell semmi ilyet csinálnom. Elég, ha megpróbálom javítani a cégemet napról napra. Ha pedig már elég nagyok vagyunk, megnyílhat egy új piac is és akkor már irány külföld!
