d

AM BUSINESS

IČO: 50222104
DIČ: 2120216626
probléma vállalkozás egyensúly magánélet

Ha bennem probléma van, a vállalkozásomban is van

Egy vállalkozó nem független. Mivel a vállalkozásom tőlem függ. Ha – például – az életemben nincs meg az egyensúly, akkor a cég sem úgy működik, ahogy tudna. Ha nincs meg a képességem vagy a tapasztalatom, akkor akadály is lehetek a cégem számára, miattam nem tudunk fejlődni.  

Azt, hogy milyen vállalkozóként dolgozni, talán nem lehet egy rövid mondatban megfogalmazni. Egy rendkívül összetett fogalom, ami rengeteg elágazást kínál. Vállalkozó az is, aki egy óriáscég fő tulajdonosa és az is, aki tegnap nyitotta meg az üzletét. Magam osztom be az időmet, vagyis megtehetem, hogy egész héten nem dolgozom, míg máskor talán az alvásidőmből veszek el időt a feladataim teljesítésére. Jogaim és felelősségeim is vannak. Pontosan úgy, mint egy munkavállalónak, bár ők sokszor csak a jogaikkal vannak tisztában. A legrémisztőbb pedig, hogy minden rajtam múlik: egyedül vagyok, mint egy bozótharcos a dzsungelben.  

Hatás és ellenhatás 

Az alapító vagy ügyvezető óriási hatással van a cégekre. A legfontosabb kérdés, hogy vezető vagyok vagy pedig főnök. Ha úgy viselkedem, mint egy vezető, akkor lehetek példa a kollégáimnak. Akkor én is egy csapattag vagyok. Sok ügyvezető pedig itt rontja el. Elfelejtik ezt az egyszerű, bár nagyon fontos dolgot: úgy viselkednek, mint egy király vagy elnök. Virtuálisan – és persze fizikailag is – nagy lesz a távolság köztük és a kollégáik közül. A példa pedig “felülről” másolódik. Ez egy olyan szervezetet hoz létre, ahol nem jó dolgozni, ahol nem egymásért küzdünk, hanem csak tiszteletet és előjogokat akarunk kivívni magunknak. A valódi vezetőkkel ez teljesen másképp van. 

probléma vállalkozás egyensúly magánélet

Nem sokat, hatékonyan 

Beszéltem már róla, hogy nem dolgozom senki helyett. Nos, ha jól működik egy szervezet, akkor nem is kell. Nem akarom azt mondani, hogy nálunk minden tökéletes, és mindig csak a saját feladataimmal kell foglalkoznom. Megesik, hogy történik valami és veszünk át feladatokat egymástól. Nem csak én a kollégáimtól, hanem ők is tőlem. De – jó esetben – megvan a személyes felelősségvállalás: kisegítettél engem, együtt oldottuk meg, csapat vagyunk. Ez pedig ugyanúgy igaz kell legyen a vezetőre is. Valamilyen szinten értenie kell ahhoz, amit a cég csinál. Persze, a gyógyszergyár igazgatója nem feltétlen vegyész, de ha nem tudja, hogy milyen hatóanyagokkal és milyen kórképekkel foglalkoznak, akkor teljes sötétségben él. 

Egyet oldalra, egyet előre 

Gyakran gondolkozom azon, hogyan tudnánk többet fektetni az ügynökségünkbe. Nem pénzügyileg, mert az egy elég egyszerű dolog: vagy hitelre vagy saját forrásra van szükséged. Azt szeretném, ha jobb körülményeink, jobb módszereink és okosabb cégünk lenne. Igen, azt szeretném, ha az ügynökségünk okosabb lenne, mint most. Számomra ez nem azt jelenti, hogy minden kollégámnak napról napra okosabbnak kell lennie. Persze, boldog leszek, ha így van. De sokkal fontosabb, hogy milyenek vagyunk közösségként. Hiszek abban, hogy ha csapatként dolgozunk, akkor 1+1 nem 2, hanem 3 vagy 4. Ehhez viszont valódi közösség kell és személyes felelősségvállalás. Azért dolgozom, hogy a cégnek és persze nekem jobb legyen. El akarom érni a saját célomat, ami összhangban mozog a cég (és a csapat!) céljaival. 

Workaholikok 

Sokan azt gondolják, hogy a jó vállalkozó sokat dolgozik. Nos, ez nem teljesen igaz. A jó vállalkozó egy ponton túl már karmester. Effektív napi operatív munkát nem végez. Egy fázissal hátrébb pedig “csak” a körülményeket biztosítja ahhoz, hogy a kollégák nyugodtan dolgozhassanak. Még egy fázissal hátrébb ő az arc, munkát keres, munkatársakat toboroz és még egy fázissal hátrébb ő is végez el mindent. A fejlődési ív pont ellentétes azzal, amit én felvázoltam, de sokan vagyunk, akiknek egy-egy lépés nehézséget okoz. Amikor egy fejlődési lépcsőhöz érünk, lehet, hogy álmatlan éjszakáid lesznek. Talán probléma lesz minden, hiszen következik valami ismeretlen, és még magadban sem bízol tökéletesen. Inkább szeretnél a régi, jól megszokott környezetben robotolni még egy kicsit. Nos, választhatod ezt is, de akkor nélküled sosem fog működni. Nem leszel pótolható, és csak saját magadat okolhatod, amikor Te leszel az az apuka vagy anyuka, aki lemarad az ovis ballagásról.  

 

Amikor a probléma mélyebben van 

Az eddigi példákban az olthatatlan vágyról beszéltem inkább. Arról, amikor a vállalkozásod felülkerekedik az életeden és az a bizonyos work-life balance ebbe az irányba billen. A másik véglet, amikor egy magánéleti probléma nyomja rá a bélyegét a cégre. Lehet ez bármilyen magánéleti változás, esetleg tragédia. Más esetben egy új kapcsolat vagy hobbi is. Akárhogy alalkul is, a magánéletedben fellépő változásból következik egy változás a céged életében is. Ahogyan pedig már korábban is szóba került: ez hat a kollégára is. Ha a mindig pontos tulajdonos elkezd késni, akkor mások is megtehetik, sőt, a határidők sem lesznek már olyan fontosak. Szép lassan pedig széthullik minden, noha lehet, hogy “csak” szenvedélyes vadász lettél közben. Talán ezért hívják munka és magánélet egyensúlyának. Akkor tudsz az egyik területen maximális teljesítményt nyújtani, ha a másik is rendben van. Épp ezért fontos mind a “vállalkozói” mind pedig a “saját” énedet fejlesztened. Lehetőleg egyenlő arányban.  

Családdal vállalkozás 

Nem véletlenül nem írtam családi vállalkozást. Ha ugyanis erre a pályára adod a fejed, akkor a családod is jön Veled. Szükséged lesz a párod és a gyerekeid támogatására. Számos vállalkozó és vállalkozás bukik meg ezen a próbán. Talán Vállalkozó Úrnál valamilyen probléma van, de ezt apa vagy a férj nem viheti tovább. A gyerekeidet nem érdekli, hogy mennyi a bevétel, vagy kell-e új munkatárs. Ő focizni, vonatozni vagy sütit sütni akar. Ha ezeket a szerepeket nem tudod szétválasztani, az probléma. A cégben is és a családban is. Ha például új irodát szeretnék a cégnek, amihez szükség van a családi megtakarításunkra is, akkor a feleségem is részvényes lesz. Akkor is, ha ezt nem mondjuk ki hivatalosan. A gondolat nem a sajátom, Kürti Sándor könyvében olvastam. Szerintem tudja miről beszél, hiszen több, mint 30 éve vezet családi vállalkozást.  

Vannak előtted példák 

Persze, én sem tudok mindent vagy nem vagyok zseni. Azért most értük el ezt a szintet, ahol tartunk, mert most vagyunk képesek megbirkózni ezekkel a feladatokkal. Öt évvel ezelőtt alapítottuk az ügynökségünket, és ez az időszak egy hihetetlen utazás volt a számomra. El sem tudtam képzelni azt, hogy úgy fogunk dolgozni, ahogyan most tesszük. Valószínűleg egy évvel ezelőtt is boldogan elfogadtam volna azt, ami most van. Sőt, hálás is vagyok érte! Néhány napja azt kérdezte valaki, hogy milyen lesz az ügynökségünk öt év múlva. Biztos vagyok benne, hogy probléma lesz akkor is, de abban is, hogy létezik rá megoldás.