Fejben dől el!

Alapvetően utálom a motivációs idézeteket. Sőt, viszonylag ritkán viszem ki a saját gyengeségeimet, és azt, hogy mit nem tudok a világ elé. Főleg az ügyfeleink előtt nem kellene, mondják az okosok. Mégis, most egy történet nekem is megmutatta, hogy minden fejben dől el!

Marketingügynökségnél dolgozunk, és egész nap ülőmunkát végzünk. Ami azt mondják nem annyira egészséges a szervezetre nézve. Halogattam, mindig találtam indokot, hogy miért nem kezdek bele, és megmagyaráztam magamnak, hogy miért nem érek én erre rá. Az egyik fő indokom volt, hogy egy autóbaleset miatt nem egészséges az egyik térdem, és jobb, ha nem is terhelem fölöslegesen.

Aztán az év végén, napra pontosan december 30-án úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát a hónapok óta már csak ruhaakasztóként használt elliptikus trénerrel. Utánanéztem, hogy jó lesz a térdemnek is nem terheli majd meg. Kijózanító volt, amikor 1:37 perc után annyira fájt, hogy nem tudtam tovább csinálni. 97 másodperc, ami alatt sikeresen megaláztam magamat a saját szememben, hogy ez nem fog menni. Első dühömben még 6 etapot nyomtam, mire sikerült elérnem a 10 perces álomhatárt. Az utolsó rész már csak 50 másodpercig tartott.

Ilyenkor jutnak eszedbe a motivációs idézetek, hogy minden fejben dől el. Kitűztem egyben két percet, ötöt, majd hetet és így tovább. Ha fejben dől el, akkor vagyok annyira erős, hogy menni fog. Minden nap rátettem picit, és sikerült egyre tovább nyújtanom a szenvedéseimet.

Végül addig nyújtózott az időtáv, hogy már rövidebb Youtube-videók is befértek. Elsőre szórakoztatóak, hogy ne szenvedjek annyira. Majd eljutottam oda, hogy szakmai anyagokat nézek. Így most már a napból elcsent idő kétféleképpen is önfejlesztésre fordítódik.

Sikerült elérnem egy órát. Egyben, pihenő nélkül. Menet közben elhagytam a térdrögzítőmet is. 1:37-ről indultam, és most 30 nappal később 60:00 a rekordom. 

Ha van egy célod, kezdd el, lépj hozzá közelebb minden nap egy picivel. Ha igazán akarod, akkor tényleg fejben dől el!