Bukásra fel, avagy mese a kitartó dalszerzőről
Hallottál már Phil Thornalley-ről? Semmi gond, ha nem. Ma mégis az ő példáján keresztül mutatjuk be Neked, hogy mit is jelent a siker. Hiába van a kezedben a világsláger, lehet hogy nem fog nagyot durranni elsőre. Vagy másodikra. Esetleg harmadikra sem. Feladnád már, ugye? Thornalley kitartó volt, húzott egy váratlant, vagy csak elkeseredett? Talán ma már ő sem tudja pontosan.
Három
1993-ban született egy dal. Amiről az alkotók érezték, hogy nagy durranás. Bíztak benne, mégsem lett világsláger. Kezdésnek az egyik szerző, Anne Preven énekelte szólóban. A dal címe Torn (itt meghallgathatod), vagyis szakadt, tépett volt. A producer, a már említett Phil Thornalley nagyon hitt a dalban. Ezért amikor a dán énekesnő, Lis Sørensen (újabb ismeretlen név, igaz) felkérte az albuma producerének, szemrebbenés nélkül elénekeltette vele is (itt meghallgathatod). A dal új hangzást, dán szöveget és új címet is kapott. Brændt, vagyis megégett lett az új név. A hangzásból a dal felismerhető maradt, azonban mégis teljesen más íze lett. Thornally hitt benne, hogy ez lesz az áttörés. Itt van egy remek dalt, egy csodálatos énekesnő és most biztos siker. Természetesen nem lett igaza. Újabb évek teltek el, a skandináv piacot azonban nem sikerült elhagyni. 1996-ban a norvég Trine Rein (talán kérdezni sem kell, ki ismeri) énekelte fel új hangszerelésben, eredeti szöveggel, angolul (itt meghallgathatod). Thornally ismét kitartóan hitt a dal sikerében, azonban megint csalódott. Ekkor jött el az a pillanat, amikor már mindenki feladná. Vélhetően közöttünk is jó páran azt mondanák, hogy ha háromszor nem sikerült, akkor ennyi volt, nem érdemes ezzel a dologgal foglalkozni.
Nincs elég időnk
1997-ben Thornally egy feltörekvő ausztrál énekesnő, Natalie Imbruglia albumán dolgozott. A korong már majdnem kész volt, azonban a stúdióidő utolsó órájában kellett még egy dal. Thornally gondolt egy merészet, előhúzott egy többször kipróbált és többször megbukott dalt. Igen, ez volt a Torn, amit már sokszor próbált sikerre vinni. A hangzás nagyon közel volt az eredetihez, Imbruglia hangja pedig nem volt élesen más mint Lis Sørensené vagy Trine Reiné. Az album elkészült, Natalie Imbruglia büszke birtokosa lett a bemutatkozó albumának. Amiből hétmillió darabot adott el. Grammy-díjjal jutalmazták, méghozzá nem kisebb névvel szemben, mint Celine Dion, akinek nevezett dala a Titanic című film főcímzenéje volt.
Meddig legyek kitartó?
Ahogy Phil Thornally és a Torn történetéből is látszik, nem tudhatjuk mennyi az ideális próbálkozások száma. Kitartó volt, és hitt a dalában. Megpróbálta Amerikában, megbukott. Megpróbálta Dániában, megbukott. Megpróbálta Norvégiában, megbukott. Végül Ausztráliából indulva mindhárom országban sikert aratott. Lehet, hogy semmi nem változott a dalban, csak az ízlés érett meg hozzá. Lehet, hogy bár Imbruglia hangszíne nem üt el markánsan a többi előadóétól, mégis csak ő vihette sikerre a dalt. Minden esetre mára a zenetörténet érdekes darabja lett. Natalie Imbruglia pedig azóta sem ért el hasonló sikereket, mint egy ezzel a többszörösen megbukott dallal.
