Úgy tároljuk az adatainkat, mintha nem lenne holnap – az adatvesztés pandémiája
Az adatra sose gondolunk úgy, mint valami olyanra, ami elveszhet. Hisz lényegében, nem foghatunk meg egy filmet, egy játékot, vagy egy videót, így alábecsüljük az adatvesztés kockázatát. Míg hajlamosak vagyunk a fényképeinket évtizedekig őrizgetni, addig az információval elég mostohán bánunk. Mind számítógépen, mind az okostelefonokon időről időre felbukkan az értesítés, hogy készítsünk biztonsági mentést. Majd legközelebb – gondoljuk. Viszont minden egyes „majd legközelebbel” közelebb kerülünk ahhoz, hogy minden veszik.
Az adatvesztés trilógiája
A hétköznapi emberek és kis- és középvállalkozók leggyakrabban ugyanazon a módon veszítik el adataikat. A legegyszerűbb ezek közül az, amikor egyszerűen elveszítjük az adathordozót, és nincs biztonsági mentés. Aztán van, ahol ott pislákol a remény sugara: „elszáll” a merevlemez, meghal az USB, valamiért olvashatatlan az SD-kártya. Ezek olyan dolgok, amiket egy adathelyreállítással foglalkozó cég részben, vagy akár teljes egészében is tud orvosolni. Persze a pénztárcán is könnyítünk nem keveset, hogy egyáltalán kezdjenek vele valamit. Végül pedig van, amikor a sok másolás közben sérül valami, és olvashatatlanná válik a fájl. (Ez nem egy újkori folyamat: testünkben is megtörténik, ezeket nevezzük mutációknak.)
Ha nem létezel digitálisan, sose léteztél
A digitalizáció hamar tört rá az emberiségre, és lassan tudtuk vele felvenni a tempót, de mára már viszonylag jól alkalmazkodtunk. Ha ez nem lenne elég, még társul mellé egy felejtési görbe is: az emberek hajlamosak elfelejteni, ami hónapokkal ezelőtt történt. Így el se várd, hogy emlékezzenek egy Facebook-bejegyzésedre vagy videódra, hacsak nem posztolsz rendszeresen. Ugyanez hatványozottan érvényes, ha a vállalkozásod két alapvető ügyintéző kelléke a papír és toll, és a fénymásolás és digitalizáció háttérbe szorul. A logók, weboldal, tartalom akár online található, akár a saját gépeden, de mind elveszhet, ha nincs „biztosítva”, és ennyi: digitálisan sosem léteztél.
Nem az a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem az, hogy mikor
Ha egyetlen Word-dokumentumba írjuk könyvünket, amin már lassan másfél éve dolgozunk, ne lepődjünk meg, ha nem jut el a kiadóig. Nem azért, mert nem lenne jó, hanem mert véletlen törölhetjük, vagy elkallódhat. Adatvesztés esetén is a nagy számok törvénye játszik. Ha elég sokáig hagyunk gépelni egy majmot, egyszer legépel egy értelmes mondatot. Minél többet másolunk valamit máshová, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb sérül a fájl. Minél öregebb a merevlemezünk, annál valószínűbb, hogy egyszer bemondja az unalmast. Így nem az a kérdés, hogy ez reális veszély-e ránk nézve, hanem az, hogy mikor történik meg.
Az adathordozó pótolható, az elvégzett munka nem
Amikor két év munkája veszik el a szemünk előtt, akkor az ember újraértékeli az abba befektetett energiáját. „Ennyi volt? Ennyit ért, amit csináltam?” Nem véletlen, hogy céges környezetben a projektfájlokat évekig archiválják az adatvesztés elkerülése végett. De akár csak egy szabadúszó grafikust is felkeresheti egy meglévő ügyfél hónapokkal később, hogy változtasson valamit a régi munkáján. A „bocsi, töröltem” nem elég, hisz amit egyszer elkészített, azért miért fizetne az ügyfél teljes árat, a grafikus pedig miért kezdené újra nulláról töredék árért. Hogy átértékeljük azokat a biteket, amiket tárolunk, gondoljuk arra a több száz munkaórára, amit belefektettünk. Ha pedig cég vagyunk, akkor szorozzuk még meg az alkalmazottaink számával. Amit az újra kell kezdeni, be kell pótolni, túlórázni kell és társai követik. Aztán pedig egyéni szinten ne is említsük azokat a fotókat és videókat, amelyeknek bár pénzbeli nem, de eszmei értékük van.
A biztosítás, amit magaddal kötsz meg: biztonsági mentés
A fogyasztói társadalom arra ösztönzi az embert, hogy ha már bekövetkezik a baj, mindig van egy karnyújtásnyira lévő csodabogyó. Lelőjük a poént: nincs. Ami pedig csodabogyó, nem is annyira csoda, félmegoldás és rohadt drága. Ahogy már a késést illetően is taglaltuk, a legolcsóbb megoldás a megelőzés. Az pedig a biztonsági mentés. Gondolhatunk erre, mint egy adat-életbiztosításra: előbb-utóbb megtörténik a baj, ha pedig ott tartunk, a károk minimalizálhatók. Ha csak havonta fél órát töltünk azzal, hogy átmásoljuk a gépünket egy külső merevlemezre, már tettünk valamit – igaz, nem sokat. Legrosszabb esetben egy hónap munkája elveszik, de sokkal jobb, mint öt évről korábbról és nulláról kezdeni.
Folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat
A pszichológia ellenünk dolgozik: ami nem égető probléma, arra az agyunk azt mondja, hogy nem most. A megelőzés kulcsa a rendszeresség, és amikor már négy éve nem történt semmi probléma, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni: hát ez velem már nem is történik meg többet. De: megtörtént, megtörténhet, meg fog történni. Ahhoz pedig csak egyszer kell kigondolnunk az adatmentési stratégiát, és kis energiabefektetéssel nyerünk nagyot (vagy a másik oldalról nézve: keveset veszítünk) ha beüt a krach.
