A delegálás a fejlődés gátja?

Sok vállalkozó nem képes elengedni feladatokat. Minden csak akkor jó, ha én csinálom – mondják. Kelkó Tamás vállalkozásfejlesztési szakember szerint egy cég életében sokkal nagyobb ugrás eljutni az első és második alkalmazottig, mint felnőni ötven fős vállalattá. Hogyan lehetséges mégis jó választ adni a növekvő cégméret állította kihívásokra?

Amikor még minden könnyű – vagy mégsem?

Kezdésnél általában egyedül vagyunk. Gépkocsivezetők, raktárosok, marketingesek, csomagolók, a sor hosszan folytatható. A lényeg, hogy egy kisvállalkozás tulajdonosának lenni nem csak egy feladatkör ellátását jelenti. Nehéz, hogy mindenbe bele kell tanulni egy kicsit, ugyanakkor felszabadító is, hiszen minden sikerért magunk dolgoztunk meg, minden kudarcért pedig mi egyedül vagyunk hibásak. Szerencsés esetben a sikerek kerülnek túlsúlyba és felvetődik a delegálás problémája. Mi az, amit elsőként ki akarunk és ki tudunk adni? Ez minden vállalkozás életében más tevékenység, azonban ezt a döntést meghozni már korántsem ennyire egyszerű.

Engedem, hadd menjen – delegálás?

Ahogyan a gyermekünk kezét sem szívesen engedjük el, ugyanígy vagyunk a vállalkozásunkkal is. Tudjuk, hogy annak a munkának köszönhetjük a sikerünket, amit mi beletettünk kezedetektől fogva, és ezt a sikert látjuk sokszor veszélyeztetve, ha mást is beengedünk. Azt érezzük, hogy a mi féltő gondoskodásunk az egyedüli, ami sikerre viheti a projekteket, holott sokszor egy friss szem sokkal többet és sokkal másképp lát. A tulajdonosnak ugyanakkor nemcsak magáról a feladatkörről kell döntenie, hanem a saját egójáról is. Belefér-e az énképembe, hogy már nem minden tőlem függ? Képes vagyok-e másnak is döntési, esetleg folyamatirányítási jogkört biztosítani? Hiszen valójában nem a számlázást nem akarjuk másnak odaadni, hiszen azt a feladatot lehet, hogy eddig sem szerettük. A valóságban azt az érzést nem akarjuk beengedni, hogy menne ez nélkülünk is.