Mit adott nekünk Szász Márton?

Szász Mártont a 90-es években csodagyerekként ismerte meg a magyar közönség Friderikusz Sándor műsorából. Az akkor 5 éves kisfiú 195-ös IQ-val rendelkezett, míg egy átlagos felnőtt esetében ez az érték 100-120 közé esik. Innentől mindenki teljesen biztos volt benne, hogy Marciból, a csodagyerekből, idővel csodafelnőtt válik. Az általános iskola első 2 évét gyorsítva végezte el, 16 évesen pedig már egyetemre járt, azonban nem sokra rá ott is hagyta. A rá irányuló médiafigyelem sok esetben irigységet és keserűséget váltott ki tanáraiból és diáktársaiból, ami rányomta bélyegét gyermek- és fiatalkorára. Bár Szász Marci nem lett világhírű Nobel-díjas tudós, sikeres informatikusként dolgozik egy világhírű multicégnél. Mindent, amit elért, kitartó, kemény munkájának köszönheti és nem valamiféle csodaképességeknek. Szász Márton esete tükrözi a (csoda) gyerekekre oly sokszor nehezedő nyomás és elvárások negatív hatásait, eredjen az a szülőktől vagy a társadalomtól. Ám annál is inkább rámutat a tényre, hogy nem kell világmegváltó csodafelnőtté váljunk ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot magunk körül. (A kép az MTI archívumából származik.)